Én nem igazán vagyok az a típusú ember aki nagyon szereti az ajándékokat. Persze jobban szeretek adni mint kapni, de mivel nagyon nem az én szeretetnyelvem, ezért azt mondhatom, hogy egy csomagot bontogatni és örülni neki bármi van benne is nagy nyomás számomra, de ajándékot keresni bárkinek a baráti társaságomból vagy éppen ne adja ég a saját családomból még szörnyűbb feladat számomra. Persze tudom, hogy bárki bárminek örül, de azt is tudom, hogy valójában ez nem igaz, mint ahogyan én sem szoktam örülni csak megjátszom, és már ez önmagában egy olyan anomália, ami miatt az egész ajándékozósdi számomra elveszett ügy. Persze azért mindig igyekszek.
És hát természetesen vannak olyan alkalmak is, amikor valami félrecsúszik és az ajándékozott személy megsértődik. Nem az ajándék értékén vagy az ajándékon magán, hanem leginkább a mögöttes tartalmán. Legutóbb persze én jártam így, és a mai napig is érzem azt a kínos érzést amit akkor éreztem, amikor a dobozt kibontva egy powerbank figyelt vissza rám. Igen, én valóban mindig a lehető legrosszabb és legváratlanabb helyzetekben tudok lemerülni, és jól is jött volna egy baráti tanács hogy vegyek egy ilyen készüléket mert tökéletesen megoldja a problémámat, de így kiemelve a dolgokat bizony hatalmas sértésnek éreztem az egészet.
Azóta átgondolva persze már árnyaltabb a dolog, és tényleg mindig mindenhová nehéz szituációkban érkeztem mert nem tudtam kommunikálni a lemerült telefonom miatt, és manapság is sokszor kihúz ez a kis készülék a pácból, de azért akkor is azt gondolom, hogy negatív tulajdonságokat így felnagyítani egy ajándékkal nem szép dolog. Inkább adjon mindenki tanácsot a barátai vagy hozzátartozói részére, és ha szeretne akkor majd vásárol olyan dolgokat amik segítséget nyújtanak számára. Persze azért ettől még nem lehet elvitatni, hogy manapság is örök megmentőm ez a kis powerbank.